Emlékeztek az én első szülinapomra? Ilyen volt, már ami az ünnepi menüt illeti.
Ma Maja lett 1 éves. Én már reggel óta izgatott voltam. Gondoltam, ha neki is olyan jól sikerül az egy éves bulija, mint nekem, akkor hátha nekem is csurran-cseppen valami az ünnepi menüjéből.
A nap kezdete azonban nem indult jól. Úgy volt, hogy ma koplalunk, mert éjjel mindketten csak böfögtünk, pukkandúroztunk, hajnalban meg majdnem hányókáztunk is Majával.
A reggelink ezek után élből kimaradt - bár én nem akartam hinni a szememnek, hogy Gazdiék úgy mennek el itthonról autóval, hogy nem adnak kaját nekünk. Azt hittem ez csak valami rossz vicc.
Napközben aztán, míg vártuk, hogy Gazdiék hazaérjenek, arra tanítgattam Maját, hogy ha Gazdiék hazajönnek ne ugráljunk a nyakukba örömünkben annyira, hogy ne tudjanak megállni a lábukon, mert akkor befeszülnek és lehet, hogy a vacsora is ugrik. A kiképzés több-kevesebb sikerrel járt, mert mikor megjöttek Gazdiék, annyira örültünk, hogy én magam is elfelejtettem, hogy hogy illő viselkedni és én is csak ugráltam rájuk örömömben. Azt éreztük, hogy finom illatú szatyrokkal jöttek haza, de akkor még nem tudtuk, hogy a gyrosuk volt bennük csak. Ezután csend lett (gondolom ők nekiültek falatozni, míg mi kinn sínylődtünk az egyre nagyobb hidegben Majával). Épp bevackoltunk a jó meleg házunkba, mikor ApaGazdi megjelent a két kezében ezzel:
Na, - mondtam Majának -, kapjuk össze magunkat, mutassuk meg, hogy mi nevelés nélkül is jól nevelt kutyusok vagyunk, mert ezeknek a tálaknak olyan illata van, hogy én még talán ilyet sosem éreztem.
Amikor leültünk, meg is kaptuk a kajákat, és láss csodát, kutyák jótevője: megint grill csirke volt az ünnepi menü.
No nem is tartott sokáig megenni, bár azt rögtön észrevettem, hogy a szárnyak hiányoztak róla. AnyaGazdi biztos lelopta magának, mert az a kedvence...
Csak csendesen kérdezem: nincs olyan kutyapajti ismerősötök, akinek az első szülinapja lesz mostanában? Elmennénk hozzá vendégségbe. :)
