No hát én sem...
Gazdiéknak fixa ideájuk, hogy ha már ennyi víz van körülöttünk biztos szeretnék úszni. Ezért a minapi csúfos Zala folyós történet után ma Hévízre mentünk.
AnyaGazdinak előre fenntartásai voltak, mert ő nagyon nem szereti az élő vizeket. A Balatonba sem, soha, de a Holt-Tiszába sem hajlandó bemenni otthon. Most mégis áldozatot hozott miattam. Még fürdőrucit is vett magának, amiben ApaGazdi szerint nagyon jól néz ki. De mindegy is. Lementünk a hévizi kifolyóhoz, ahol sok kutyus volt a gazdijával, nem csak emberek.
AnyaGazdi is bejött a vízbe, de hamar felment az agyvize, mert igen meleg volt a víz. Amikor pedig egy mellette játszadozó gyerek kezében meglátott egy siklót - no akkor mint a nyíl, húzott ki a vízből. A parton meg aztán elkezdett igen cifra mód káromkodni, mert ott meg röpködtek és csíptek a legyek. Szóval majdnem sajnáltam szegényt, de nála sokkal jobban sajnáltam magam, mert ApaGazdival megint be kellett mennem a vízbe. Úgy kapaszkodtam bele amennyire csak tudtam, szegényt jól ki is mardostam a karmaimmal. Szóval amint a fotók is tanúsítják, nem úsztam, csak Apahajón utazgattam.
Megnyugtató, hogy AnyaGazdi is utálja az élő vizeket, így él bennem a remény, hogy ApaGazdi feladja előbb-utóbb a "lehetetlen, hogy egy pitbull ne szeressen úszni" gondolatot.
