Az én évértékelőm ... vagy valami olyasféle

Hát lássuk, készüljön el életem első számvetése az első hátam mögött hagyott évről. Csak és kizárólag az eredményekre és kevéssé dicső dolgokra koncentrálva, mellőzve bárminemű mellébeszélést.

Pozitívumok:

1. 2014. június 21-én megszülettem 8 másik csodálatos tesómmal.
2. Július 29-én megismerkedtem A Családommal, Gazdiékkal. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk mi hárman. És ez így is marad örökre.
3. Gazdiék imádnak engem.
4. Igazán nem panaszkodhatom a kajára sem.
5. Iskoláztatnak, azaz óvodáztatnak, amit imádok.
6. Már szobatiszta vagyok.
7. Az összes oltásom és a chip-em is megvan.
8. Nem csak Gazdiék, de én is imádok a kertben lenni.
9. Megtanultam néhány parancsot, kifejezést, mint pl.: nem, ül, fekszik, vár, tiéd, puszi, okos, teddleaseggednefújjonalattaátaszél,  bunkóvagyözil.
10. Sokat utaznak Gazdiék, és mindenhova visznek magukkal.
11. Imádom Andit, az óvonénimet.
12. Nincsenek tiltott zónák előttem, oda megyek  lakásban ahova akarok.
13. Ágyban alszom.
14. Már most jó házőrző (és Gazdiőrző) vagyok.
15. Imádok sétálni és Gazdiék is (vagy ha ők nem, azért jól bírják velem a napi többszöri hosszú sétát).
16. ApaGazdin különösen jó aludni.
17. Gazdiék nem vágatják le a fülemet, mert szerintük (is) így vagyok gyönyörű.
18. Ha rosszat teszek, eleve úgy nézek Gazdiékra, hogy eszükbe se jusson leszidni, sőt, még ők sajnáljanak meg engem.
19. Sikerült megértetnem végre Gazdiékkal sok hónap kemény munkájával,  hogy nekem mindig OTT van a helyem, ahol nekik, és gyenge duma az Özilmenjmárodébbmertfelbukokbenned.

Negatívumok:

1. Hátra kell ülnöm a kocsiban, ha utazunk.
2. Nem mindig főtt csirkecomb a kaja.
3. Sétakor kulturáltan kellene pórázon közlekednem.
4. Nem szeretik Gazdiék, ha kreatívkodom, (például, ha újraszabok textil dolgokat).
5. Néha tanulás címszó alatt hülyeségeket kérnek tőlem Gazdiék. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy csak akkor csinálom meg, ha írásban adják ki a feladatot.
6. AnyaGazdi még mindig nem mesélt arról a MÁSIK kutyusról, pedig tudom, hogy sokat gondol rá, mert időnként azon kapom, hogy pityereg.
7. Le kell szoknom arról, hogy mindig Gazdiék orra alá szellentek.

Boldog karácsony

Először történik velem ilyen. Furcsa, hogy mindenhol csillog-villog minden, hogy az emberek fákat díszítenek fel mindenféle csillogó dolgokkal. Pedig szerintem a fák sokkal szebbek úgy, ahogyan nőnek.

Mindenesetre kirándulunk megint, és ez nekem jó. 

Egy dolog nem jó, hogy az ünnepi menüm háztartási keksz és alma. Ugyanis problémák adódtak a székletemmel. Már ha értitek mire gondolok. Pedig nem zabálok össze-vissza mindent, Gazdiék nagyon tudományosan etetnek. Szerintem túlságosan tudományosan.

Kedvenc helyünket látogattuk meg, a Vadvirágot. Ezt a fát, amin pózolok, csak Gazdiéknak díszítették fel.

Meg kirándultunk is Keszthelyre is.

Ilyen szép idő volt ma a Balatonon.
 

Úgy elfáradtam a hattyúkkal való perlekedésben, hogy a kocsiban már nem is volt erőm azon problémázni, hogy a hátsó ülésre száműztek Gazdiék.

Teljesen kidőltem estére, úgy kifáradtam az utazástól.

Bokorugró

Eltelt 6 hónap

Bizony. 

Ma fél éve, hogy megszülettem. Azóta igen sok változás volt az életemben. Elsősorban a méreteimben, aztán az okosodásomban. Szerencsére Gazdiék állandóak, olyannyira, hogy mindenhova cipelnek magukkal, még kirándulni is, boltba is. Nem szoktak egyedül hagyni. Vajon miért? Igazán nem kell attól félniük, hogy szétrágnék bármit, ha egyedül lennék. És a szobatisztasággal sincs már gond. Tényleg.

Nézzétek milyen nagyot nőttem mióta velük vagyok.

Ekkor voltam, mikor Gazdiékat örökbe fogadtam:

És ezek a fotók pedig ma készültek:

AnyaGazdi szívfájdalma

AnyaGazdi - mint tudvalévő azok számára, akik ismerik - imádja a kutyákat. Több örökbefogadott, mentett kutyusa volt előttem már. Így érhető módon nagyon érzékenyen érintik a gazdátlan, kóbor kutyusokról szóló hírek, vagy azok, amelyekben olykor "csak"  az emberi felelőtlenség, de sok esetben a gonoszság a főszereplő, ahogyan egyes emberek bánni képesek állataikkal, kutyáikkal. Ilyen az örgelány, na, képes elbőgni magát egy híren vagy egy Facebook-megosztáson. Mondtam neki, törölje ki magát ezekről az oldalakról, ha így kikészül idegileg (mert ilyenkor napokig letört), de ő erre azt mondja, hogy attól még ezek a szörnyűségek vannak sajnos, és ha ő a fejét homokba dugja, attól még ugyanúgy fáznak az utcán lévő, gazdátlan kutyusok, akik mellett sokan csak elmennek, vagy ugyanolyan szomorúak és esélytelenek a menhelyi kutyusok...

És igaza van, azt kell mondjam. Tegnap kirándulni mentünk, Hollókőn jártunk. A városból kifelé menet egy buszmegállóban megláttunk egy szerencsétlen, vemhesnek tűnő kis termetű kutyust. Ráadásul ezt a kutyust AnyaGazdi két hete a városközpontban látta fagyoskodni, amikor megetette és megosztotta őt a Facebook-on egy posztban. Most is megálltunk, Gazdiék adtak neki enni, és lőtték fel a fotókat a Facebook-ra, hátha segít valaki, legalább osztással, míg az állatvédők meglátják a posztot. Azt kell, hogy mondjam, hogy alig volt, aki reagált rá. Ez elszomorító.

Miért van az, hogy sok kutyus esélytelen a boldog családra, miközben ők is megérdemelnék a szeretetet, a simogatást, a meleg otthont? Miért vagytok ti emberek sokszor olyan közönyösek, nemtörődömök, kegyetlenek? Mikor mi annyira szeretünk Benneteket és bízunk Bennetek, még akkor is, mikor már nem is kellene?

Mindenesetre én, I. Özil, hálás vagyok az életnek, hogy ilyen szerető Gazdijaim vannak, és bízom benne, hogy ez egész életemben így marad.

Gazdiéknak pszichológusra van szükségük

Hát most nézzetek rám! Így néz ki egy kutyus, aki kikészíti idegileg a gazdijait?

Ugye, hogy nem? Na! Nem is értem, hogy AnyaGazdi min tudott kiakadni annyira. Nem csináltam semmi kivetnivalót, csupán csak unalmamban kicsit megcakkoztam az ágynemű szélét. Utána meg megbontottam az előszobában két helyen a tapétát. Nem nagy ügy.

Mindenesetre Gazdiék úgy kiakadtak ezen, hogy még tockost sem kaptam, azt is elfelejtettek adni, csak fújjogtak, meg rosszkutyáztak.

Na aztán meglepetés ért. De még milyen szenzációs! Képzeljétek el, hogy eljött hozzám ANDI a kutya-ovónénim az egyik este! Annyira megörültem neki, hogy az csak na! Percekig ugrándoztam rá. Nagyon rég találkoztunk már, és olyan jó volt hallani megint a hangját, meg ugrálni rá. 

No de kiderült hamarosan, hogy bár Gazdiék azért hívták Andit, hogy megbeszéljék, hogy mi történt velem, hogy rágcsálok, mikor ezt akkor sem tettem, mikor nőttek a fogaim. Végül azonban ők részesültek terápiában, nem én.

Hát persze, hogy kiderült, hogy minden Gazdiék hibája. Minden. Nem tehetek arról, hogy rágcsálok. Hiszen unatkozom itt a nagy házak között. A kertben sokkal, de sokkal jobb volt nekem, mert ott egész nap tudtam játszani. De itt a nagy házban csak unatkozom, ApaGazdi bármilyen sokszor sétál velem hosszasan. Oviban is rég voltunk, mert az idő is rossz, meg AnyaGazdi mostanában sokat dolgozik éspervagy utazik.

Száz szónak is egy a vége, jól jöttem ki a dologból, Andinak sikerült Gazdiékra tolni a felelősséget. És meg kaptam egy csomó új rágni való játékot is. Meg a kertből behozták az ottani ágyamat és a híres piros párnámat Gazdiék, hogy teljesen biztonságban érezzem a nagy házban is magam.

Na, ki tudja ezt utánam csinálni? 

Nálunk is járt a Télapó

Nem csak szép, gyönyörű, de jó kutyus is vagyok, ehhez nem fér kétség.

Éppen ezért joggal vártam a Télapótól, hogy nem csak meglátogat, de kapok is valami ajándékfélét. Arról nem is beszélve, hogy össznépi Télapó-várásra is el kellett volna mennem. A Gazdiék vitték Mátét az unokát több Télapó ünnepélyre is, és az egyik ilyen mókában, odaszólt egy ismeretlen ApaGazdinak, hogy: "Özil nem kapott meghívót?" Szóval valami sunnyogás lehetett a dologban, lehet, hogy engem is meghívtak, csak Gazdiék eltitkolták előlem.

Mindegy! Hozzám jött SAJÁT Télapó. Igaz őt nem láttam, csak az ajándékot amit kaptam tőle.

Egy gyönyörű, vízhatlan és teljes egészében fényvisszaverő hámot hozott nekem. Világosszürke, igen férfias színben. Ééééééééééés: állítható, így nagyobb koromban is jó lesz, mert igaz ami igaz, növök mint a kelt kalács.

Nézzétek:

Rögtön fel is avattam, és az esti sétára már abban mentünk Gazdiékkal a Tisza partra. Ott meg szerencsére találkoztunk Zeusz barátommal, jókat játszottunk. AnyaGazdi meg azonnal le is tesztelte, hogy mennyire világít a hám a sötétben. Hát ennyire:

Köszönetképpen, hogy érezzék Gazdiék részemről a törődést és a szeretetet, én is megleptem őket valamivel.

ApaGazdinak mértere igazítottam a pizsifelsőjét.

AnyaGazdinak pedig, megrágtam az előszobai szőnyeg mindkét végét. Azért mindkettőt, hogy ne tudja huncut módon úgy forgatni a szőnyeget, hogy ne látszódjon.

Valahogy nem volt őszinte a mosoly egyikőjük arcán sem. Nem értem. Ezek semminek nem tudnak örülni?! Egy csomó melómba és puszimba került, mire megbékéltek. De valahogy a tudtukra kellett hoznom, hogy csak szeretetből rácsáltam meg ezeket a dolgokat. És különben is, ezek csak dolgok. Ezek mind nem lényegesek. A lényeg az, hogy szeressenek engem, és meg őket. És abban egyik részről sincs hiány. Szerencsére.

Az eső vizes

... és nem szeretem.
Amikor esik, akkor célirányosan és eresz alatt közlekedem. Nem vagyok hajlandó a pocsolyákba lépni, hogy sáros legyen a lakkcipőm mancsom. Gazdiék ennek nagyon örülnek.

Produkcióóóóóó!