Nálunk is járt a Télapó

Nem csak szép, gyönyörű, de jó kutyus is vagyok, ehhez nem fér kétség.

Éppen ezért joggal vártam a Télapótól, hogy nem csak meglátogat, de kapok is valami ajándékfélét. Arról nem is beszélve, hogy össznépi Télapó-várásra is el kellett volna mennem. A Gazdiék vitték Mátét az unokát több Télapó ünnepélyre is, és az egyik ilyen mókában, odaszólt egy ismeretlen ApaGazdinak, hogy: "Özil nem kapott meghívót?" Szóval valami sunnyogás lehetett a dologban, lehet, hogy engem is meghívtak, csak Gazdiék eltitkolták előlem.

Mindegy! Hozzám jött SAJÁT Télapó. Igaz őt nem láttam, csak az ajándékot amit kaptam tőle.

Egy gyönyörű, vízhatlan és teljes egészében fényvisszaverő hámot hozott nekem. Világosszürke, igen férfias színben. Ééééééééééés: állítható, így nagyobb koromban is jó lesz, mert igaz ami igaz, növök mint a kelt kalács.

Nézzétek:

Rögtön fel is avattam, és az esti sétára már abban mentünk Gazdiékkal a Tisza partra. Ott meg szerencsére találkoztunk Zeusz barátommal, jókat játszottunk. AnyaGazdi meg azonnal le is tesztelte, hogy mennyire világít a hám a sötétben. Hát ennyire:

Köszönetképpen, hogy érezzék Gazdiék részemről a törődést és a szeretetet, én is megleptem őket valamivel.

ApaGazdinak mértere igazítottam a pizsifelsőjét.

AnyaGazdinak pedig, megrágtam az előszobai szőnyeg mindkét végét. Azért mindkettőt, hogy ne tudja huncut módon úgy forgatni a szőnyeget, hogy ne látszódjon.

Valahogy nem volt őszinte a mosoly egyikőjük arcán sem. Nem értem. Ezek semminek nem tudnak örülni?! Egy csomó melómba és puszimba került, mire megbékéltek. De valahogy a tudtukra kellett hoznom, hogy csak szeretetből rácsáltam meg ezeket a dolgokat. És különben is, ezek csak dolgok. Ezek mind nem lényegesek. A lényeg az, hogy szeressenek engem, és meg őket. És abban egyik részről sincs hiány. Szerencsére.