Beköltöztünk a "téli palotába"

Ugye milyen édesek?

És én is.

De most nem rólam van szó.

Nagypapinál az argentin dogok úgy megirigyelték mamiéktól a gyönyörű alom kutyuskát amikor születtem - és amely alomnak természetesen vezéregyénisége voltam -, hogy ők is szerelembe estek. Nézzétek milyen szépséges kis muki kutyusaik lettek:

A skacok lassan családosodni szeretnének, és leginkább egy-egy olyan gazdit kívánok nekik, mint amilyeneket én szerváltam magamnak. Személyes kedvencem is van köztük, a fekete fenekű. Élveztem volna, ha elhozzuk magunkhoz, mert lett volna kivel őrjöngeni mindig, és AnyaGazdi egy pillanatra el is gondolkodott a dolgon. Vagy legalább is úgy tett... De aztán megbeszélték ApaGazdival, hogy én is egész emberes vagyok, meg még kicsi is, így hát egyedül maradok. Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy jobb is így, mert így csak engem szeretnek Gazdiék, de ha lenne egy fogadott tesóm, akkor nekem vajon annyi szeretettel kevesebb jutna, amennyit ő kapna?

Mindenestre ammondó vagyok, hogy Gazdiék nyúlsága ne tartson Benneteket vissza, és kutyásodjatok emberek. Nagypapinál lehet érdeklődni, de vigyázzatok hogyan viselkedtek, mert nagypapi castingol a gazdi-jelöltek között. Ő rögtön tudja az első mondatotokból, hogy jó gazdik lesztek-e vagy sem, tudtok-e vigyázni egy kutyusra egész életében felelősséggel.

Nagypapinál itt lehet érdeklődni: nagypapi elérhetősége.

Mivanmáááááá'?

Hagyjál már aludni!

Jól megmondtam a magamét!

És nem mert visszaszólni nekem... Én nyertem. Félt tőlem.

Megfegyelmeztek

A hétvégén Bánkúton voltunk. Nagyon jó kutyuska voltam, rendesen viselkedtem. Mégis megfegyelmeztek. Hátra deportáltak hazafelé jövet a hátsó ülésre. Pedig én olyan jól elnyomorogtam AnyaGazdi ölében és lábánál. De ApaGazdi azt mondta, nincs mese, hátra kell cuccolnom, mert nagy cula kutya vagyok és mégse én váltsak már helyette sebességet.

Így hát hátracuccolódtam, de elég sértődött lettem emiatt. Hangot is adtam nem-tetszésemnek, de nem érdekelte Gazdiékat, úgy csináltak, mintha nem is hallották volna a panaszomat. Próbálkoztam én, próbálkoztam az előre bújással, de ApaGazdi könyöke erősebb volt. Na de mégis jól megbosszultam, hogy nem ülhetek velük elől, mert a hazafelé úton folyamatosan az orruk alá eregettem a galambokat. Ez bizony már nem tetszett nekik. De hát valamit valamiért. Nem?

Egyébként a kirándulás nagyon jó volt, rengeteget rohangáltam a hegyen az erdőben, a sípályán is.  Még botot is szereztem magamnak...

Sünit találtam

Annyi minden történik

... és AnyaGazdit alig tudom rávenni, hogy leírja, amit diktálok neki. Mindig csak valami futásra, meg kocogásra hivatkozik, ahelyett, hogy engem is vinne magával. Már nagy kutyus vagyok, a hétvégén 20 hetes leszek, ami akárhogy is, de öt hónap lesz. Mindig ugatom neki, hogy már bírnám vele a tempót, tudnék vele menni futni (Szerintem amilyen csiga tempóban fut, le is hagynám, de ez maradjunk közöttünk. Végül is az is dicséretes, hogy ilyen öreg fejjel egyáltalán mozog valamit. Nem?)

 

No, hétvégére beígértek nekem kerek szülinapomra egy nagy kirándulást a hegyekbe, mert azt mondják még ott nem jártam, nem tudom mi az. Nos, mit mondjak? Kíváncsian várom. Nekem már semmi sem jelent újat a Balaton után...

 

Egyébként a hétvégén végre valahára elméltóztattak vinni az óvodába is megint, nem volt már több kifogás. Olyan rengetegen voltunk, hogy rá sem fértünk egy fotóra. Óriási víz volt, a Balatonon éreztem magam, és nagyon élveztem nem csak én, de a kutyahaverok is. Végre megint találkoztam a két nagy haverommal Fickóval és Zeusszal is. Egymást nyüstöltük hárman, már amikor volt időm az udvarlás közben. Ugyanis szerelmes lettem egy arany színű labrador kislányba. Ráadásul arra laknak felénk ők is, így remélem majd többször találkozunk még.

 

Mint mindig, ovi után most is elfáradtam kicsit. Nem nagyon kellett fegyelmezniük Gazdiéknak.

A délutáni "lendületem" (ami az alvást illeti) még este is kitartott.

 

Vacsizni is csak nagy duzzogva keltem fel.

 

Úgy látom, lassan cenzúráznem kell a fotókat, amiket ANyaGazdi kitesz az oldalamra, mert néha mintha kicsit kompromittálló fotók is kikerülnénk rólam, a családi fotóalbumból...

 

Sokkal jobban örülnék neki, ha azokat a fotókat tenné ki, amiken az Aréna teraszán figyelek vadászpózban, vagy amin varjakra vadászok az Aldinál. Arról nem is beszélve, milyen szép a pofim, mikor a kertben pockokra vadászok...