Kiálltam a pitbull próbát

Tegnap egész nap mozgásban voltunk, amit nagy örömmel fogadtam. Jó volt már kimenni a szabadba a panel-fogság után. Délután elmentünk egy lovardába ApaGazdi egyik ismerőséhez. Csuda hely volt, nagyon élveztem. Voltak ott kutya haverok is, de akivel haverkodni szerettem volna, vele nem lehetett, mert éppen várandós, és már nem sok ideje van a kutyusok érkezéséig. Nem akart velem rendetlenkedni, pedig nagyon szemrevaló pitt kislányka volt.

AnyaGazdi kiélte magát és pacikat fotózott meg simogatott, amíg ApaGazdi hősködött velem. (Mert velem csak hősködni lehet. Olyan gyönyörűséges vagyok, hogy senki nem állja meg szó nélkül.)

Aztán átmentünk Martfűre a kolbásztöltő fesztiválra, amit kicsit túlzás volt fesztiválnak nevezni, de arra jó volt, hogy ApaGazdi másik barátja alávetett a pitt-bull próbának, amit sikeresen, maximális pontszámmal teljesítettem. A feladatok a következők voltak:

1. Megfogta kétoldalt a pofámat Feri, ApaGazdi barátja, és úgy felemelt egészen a feje fölé. Tök jó játék volt, meg sem nyekkentem. Amikor letett, ugrottam rá, hogy még játszunk ilyet. Még kétszer megismételte, de aztán már ő mondta, hogy hagyjuk abba, mert nem bírja emelgetni a feje fölé a 30 kilómat.

2. Mindenféle olyan dolgot csinált, amitől sok kutyus ideges lesz - például hülye hangokat adott ki, elgáncsolt, a számba turkált, rángatott, birkózott velem - de én bírtam mindent birka türelemmel, szóval nagyon jó az idegrendszerem is. Mondta ő. AnyaGazdinak erről más a véleménye, mert jobb napjain izgágának, rosszabb napjain idiótának nevez.

3. Aztán amikor fellendítette a karját Feri, rögtön ráugrottam és elkaptam (ezt AnyaGazdin szoktam gyakorolni, lehet, hogy azért kék-zöld az alkarja mindig). Azt mondta, hogy irtó jó lesz velem csibészelni, mert fogékony vagyok rá. Majd kijön a kertbe hozzánk és ott játszunk ilyeneket. Már alig várom.

4. Nagyon éles, erős fogaim vannak, bármibe beleakad könnyedén (AnyaGazdi is tudna erről mesélni). De Ferit is sikerült megfognom úgy, hogy jobbnak látta, nem mozdítani az öklét a számban.

5. Koromhoz képest nem csak nagy vagyok, de kökemény izomzattal rendelkezem. Feri azt mondta, hogy nagyon jó a genetikám vagy micsoda.

6. Nem érzem a fájdalmat.

7. Egyetlen egy hibát rótt fel nekem Feri, azt, hogy Gazdiék nem vágatták le a fülemet. De AnyaGazdi mondta erre, hogy nem vagyok én denevér, hogy olyan izés fülem legyen. Így vagyok gyönyörűséges és tökéletes. Ugye?

Fényezve, vagy táplálva?

Ezt kérdezte ma reggel a Télapó AnyaGazditól.

Ma reggel ugyanis a szokásostól eltérően AnyaGazdival tettem meg a napi első sétámat. A séta csak nekem volt séta, mert AnyaGazdi szinte folyamatosan repült mögöttem a pórázvégen. Pedig nem is siettem, csak néha ügettem kicsit, vagy épp ugrándoztam örömömben, hogy milyen szép tavaszi nap van.

Aki ismeri a Tisza-partot, az tudja, hogy a Rózsakert és a park vége kötött cirka 150-200 m a távolság. Ez csak azért érdekes, mert a Rózsakertnél töketlenkedett velem AnyaGazdi, mikor meglátta, hogy a híd lábánál jön a Télapó. :) Egy nagyon idős bácsi volt, olyan nagy bottal, hogy magasabb volt a bot még nála is. Így közelített felénk, de mondtam AnyaGazdinak, ne féljen, majd én megvédem, ha baj lesz. Ahogy szembetalálkoztunk a bácsival, én rögtön láttam, hogy nincs félnivalónk, mert nagyon jóságos arca volt. Csak annyit kérdezett AnyaGazditól, hogy "Fényezve, vagy táplálva van ez a kutya? Mert olyan gyönyörű csillogó szőre van, hogy már a hídtól fénylett a bundája." Válaszolni akartam, hogy naná, hogy a jó kaja, meg világít a bogyómban az ötszázas halogén izzó is, mert olyan okos vagyok, de AnyaGazdi megelőzött, és szerényen csak annyit mondott, hogy bizony jó kajákat kapok.

Hát kedves Bóné dokim, üzenem Neked, hogy köszi a kaját, amit Gazdiéknak adsz, és tényleg igaz, amit mondani szoktál, mikor meglátsz engem, hogy világbajnok kutya leszek attól a kajától. De nem gondoltam, hogy már 8 hónaposan így lesz. :)

Emberek, mi jöhet még ezután? :)