Sanyarú sorsú Özil vagyok újfent

Mert elfoglalja még a plédemet is.

Újra úton, mindig úton

Jó, ha az ember kutyája szociali-izélt. Ennek egyenes következménye, hogy a Gazdik bátran viszik magukkal mindenhova. Persze, lehet, hogy ez kényszer is, hogy ne legyek addig sem egyedül, de az igazság az, hogy nálunk ez örömből van, annyira szeretünk együtt lenni Gazdiékkal. Így tegnap, mikor AnyaGazdi vizsgázott Szegeden, megint kirándultunk.

A GPS természetesen én voltam:

Mozgalmas Pünkösd

A soknapos ünnepek arra is jók, hogy az ember kutyája, végre a Gazdikkal lehessen. Jóóóóóó sokat. Gondoltam én, mert okos kutyus vagyok. 

De a szombat nem így kezdődött, ugyanis a Gazdiék gyerekestől, unokástól átvonultak a szomszédba, ahol szintén gyerekek és unoka volt - bográcsolni. PACALTOT. NÉLKÜLEM. A tény magában felháborító volt, még akkor is, ha rám maradt az egész saját kertem, hogy őrizzem. De hát az illatok, azok valami csodásak voltak. És a Gazdik hangja! Majd megőrültem, hogy hallom a hangjukat, de mégsem tudok odafutni hozzájuk. És hiába szaladgálok a kertben, nem találom őket sehol. Így aztán nem is szaladgáltam, hanem leültem a kertek közti kerítéshez és nem-tetszésemnek adtam hangot. Már ha értitek mire gondolok. Olyan fájdalmasan vonyítottam, amennyire csak tudtam. És jó hangosan. És folyamatosan.

Jutalomból, mert a zsarolásom eredményre vezetett, Gazdiékkal másnap átmentünk Újszilvásra. Hát az egy élmény volt. Csak azt nem tudom kinek. Meleg, tűző nap, por, falusi vurstli, dodzsem, műanyag árusok. Hát nem erre számítottunk. Hazafelé jövet azonban megállítunk egy réten, hogy rohangálhassak kedvemre. És ApaGazdi kergetőzött is velem.

De az igazi a hétfői nap volt, mert elmentünk Abádszalókra, és ott a Tisza-tónál igazi rohangálás, hancúrozás jöhetett végre.

Azért mégis csak jók az ünnepek. Együtt lehetünk mindannyian. És én mindig ott vagyok velük. Mindkettőjükkel. Mert ez így jó.

... ééééééééés rétem is van

A kertem egy ideig még romokban hever, de ez érthető is. ApaGazdi nagyon sokat dolgozik a házban, így én csak abban bízok, hogy talán jövőre lesz rá idejük, hogy rendezzék az én birodalmamat is. 

Azonban így sem panaszkodhatok, hiszen találtak nekem Gazdiék saját rétet, ahova kivisznek engem játszani és rohangálni. 

Mit ne mondjak, élvezem nagyon.

Jó fiú

Örök szerelem

Bibis lettem

Mert ha kell, életem árán is odamegyek, ahol ők vannak, még a szomszéd kerítésén is átküzdöm magam, ha azt hallom, hogy ott beszélgetnek a kerítés másik oldalán, mert vendégségben vannak.

Békákok

Tegnap füvet nyírtunk ApaGazdival a kertben. Igazságosan elosztottuk a munkát: ő tolta a fűnyírót, én meg addig békákokra vadásztam. Ééééés, olyan lelkiismeretesen végeztem a meló rám eső részét, hogy beleestem a kert végében a Holt-Tiszába. De rögtön kiugrottam, mert ApaGazdi rámkiabált, hogy mi a francot csinálok, nem vagyok én vízen járó vagy mi... Úgy megijedtem attól a nedves izétől, meg ApaGazdi kiáltásától, hogy a kert másik végéig futottam egyhuzamban. Mondjuk nem volt nagy cucc. Néhány ugrás. De az a fránya béka elillant...