10 hét, több, mint 8 kg

Igen.
Ez vagyok én.

Szerintetek?

Szerintetek fáj az AnyaGazdinak, ha a karmommal a herpeszébe kapok, vagy ha a fogam beleakad az orrába? Szerintem nem. Én különben sem tehetek róla, hogy mindig útban van.

Így alszunk mi

AnyaGazdi Oscar díjas alakítása

Azt hittük mindannyian, hogy a hétvége eseménytelenül, nyugodtan telik. Nem így lett, mert AnyaGazdi beparázott.
Történt ugyanis, hogy sült csirkecombot ebédeltek Gazdiék. Nem tudom miért feltételezték, hogy én ebből ki akarok, és miért gondolták, hogy ki fogok maradni. Miután nem voltak hajlandóak adni nekem a husiból, így gondoltam mentem ami menthető alapon, kikukázok egy csirkecomb csontot. Nem voltam elég körültekintő sajnos, mert AnyaGazdi észrevette. (Egyébként is, nem értem: akármivel foglalatoskodik, a fél szeme mindig rajtam van, mindig azt vizslatja, mit csinálok. Hogy lehet így élni? Nem fárasztó ez?) Na, szóval, ahogy ezt észrevette, azonnal jajveszékelni kezdett, hogy FÚJ-FÚJ, meg mit tudom én miket. Egészen valószínűtlenül sipákolós volt a hangszíne. Ééééééééééés, ami döbbenet számomra: EL AKARTA VENNI TŐLEM A CSONTOT! Na, azt már nem, gondoltam, magamban, így is majd beleestem a szemetesbe, mire ki tudtam halászni. Így aztán, hogy biztos az enyém legyen a zsákmány, egyben lenyeltem a csontot. Na, hát ami eztán következett, azt nem is tudom, le tudom-e írni. Azt a vajákos asszonyos jajveszékelést… Én még ilyet nem láttam, nem hallottam, de szerintem az „Indul a bakterház”-ban sem senki. Hogy most mi lesz, mert pont erről volt szó az oviban pénteken, hogy a csirkecsonttal vigyázni kell, meg melyiket ne adják nekünk a Gazdik. Na, addig-addig hergelte és aggódta magát AnyaGazdi, hogy még ApaGazdi sem tudta megnyugtatni. AnyaGazdi képes volt Andinak sms-t írni, hogy mi történt, és mi csináljon. Hát mit csinálna: várjon, mostmár mást nem tud tenni. Figyeljen rám, ne rohangáljak, meg ilyenek. Na Andi azért adott jó tanácsokat, hogy mit kell figyelnie, nehogy oltári nagy gáz legyen, mert hát mégis csak 10 hetes vagyok még. Viszont AnyaGazdi képes volt még a Dokit is felhívni ez ügyben. Szerintem ez már über gáz. Miért probléma, ha egy kutya megeszik egy csontot? Vagy ha lenyel egészben? Legalább nem rágtam szilánkosra. Na, a Doki megnyugtatta AnyaGazdit valamennyire, hogy nem lesz gond, mert ha felsőcomb, meg csirke, nem más (pölö tyúk vagy pulyka vagy kacsa) csont, akkor megemésztem. Javasolta, hogy adjanak Gazdiék a biztonság kedvéért valami „csúsztatót” is. AnyaGazdi, azonnal megetetett egy olajoshal konzervvel. Azt hitte, kibabrál velem a kimenet tekintetében, de nem. Nagyon fini volt a konzerv. De egész este a hasamat fogdosta, hogy keményedik-e. Nem is értettem a problémáját. Mondjuk jó volt úgy aludni, hogy közben simizgette a pocakomat.

Persze nem lett semmi baj, hogy is lehetne egy kis csont miatt. Nem?

Új haver az oviban

Pénteken este új havert ismertem meg, Zeuszt. Ő egy argentin dognak látszó amstaff. Gyönyörű szép fehér színű pajti. Kicsit nagyobb és idősebb mint én, ami egyikünket sem gátolt meg abban, hogy jókat mókázzunk és rendetlenkedjünk. Így már hárman bandáztunk, Ő, Fickó a vizslahaverom és én. Annyira jó volt, hogy nem voltunk most olyan sokan, mint a múlt héten, mert így szépen tudtam koncentrálni a feladatokra. Mindent megcsináltam elsőre megint, csak a hídra nem akartam felmenni ApaGazdi nélkül. Andi azt mondta, mert még nagyon kicsi vagyok. De nagyon rendi volt Andi, mert segített AnyaGazdinak, azaz beidomította AnyaGAzdit, hogy hogy tud felcsalni és végigvezetni a hídon. Segített is AnyaGazdinak. Úgyhogy a végén már szinte magamtól szaladtam végig. Szinte.

Persona non grata

AnyaGazdi nemkívánatos személy lett "a másik kutyaiskolában". :) Kitörölték az ismerőseik közül a Facebook-on. Ó jaj, minő veszteség. Ó jaj, minő fájdalom. De leginkább minő kicsinyesség.

Azonban ez is csak azt bizonyítja, hogy figyelnek engem, követik az életemet (büszkeség és meghatottság tölt el emiatt, már-már könnybe lábad a szemem). Ez bebizonyosodott az ominózus, csúcs-olvasottságot prezentáló blogbejegyzés kommentjeiben is. Tudjátok melyikről van szó, ugye?

De leginkább arra vagyok büszke, hogy AnyaGazdi nevét elsőre megjegyezték. Remélem örökre. 

Szerintem hamarosan eljön az idő, hogy letiltják AnyaGazdit. Arról is jelentek majd. Vau.

Ezt a képet Andi készítette rólam

A munka (és a szolidaritás) hőse vagyok

AnyaGazdi nem tudom milyen indíttatásból, de nagyon szeret itthon (is) dolgozni este meg éjszaka. Hogy érezze a törődést részemről és a szolidaritást, segítettem Neki tegnap este.

Nemzetközi karrierem elkezdődött

Azt már szinte megszokták Gazdiék, hogy az ismerőseik úgy köszönnek nekik mostanában: "Szia, Özil hogy van?" (hiába, no, népszerűséget hozok Nekik), de tegnap AnyaGazdi a Facebook-on Ausztriából kapott üzenetet, hogy olvassák ott is a blogomat. Ráadásul olyan Gazdi olvas, akihez Hugi került. Jól kampányoltam érte itt. Sheeba lett a Hugi neve, és mondhatom, ő olyan gyönyörű kislányban, mint én fiúban. Kaptunk képeket is Róla, és AnyaGazdi odáig volt az örömtől, hogy tarthatja valakivel a kapcsolatot a "családból", és megoszthatja majd a tapasztalatokat, élményeket. 

 Itt van Sheena

 Ez pedig én vagyok

Élményt azt szereztem Neki ma reggelre is, mikor szétrágtam a tabletje töltőjét, mire ApaGazdi hazaért. No de tehetek én róla? Minek hagynak egyedül egy fél órára? Pedig, ha tudnák, hogy mennyit kellett dolgoznom vele, mire lerántottam  kosarat és kicsomagoltam a dobozából a töltőt. Arról nem is beszélve, hogy szinte lekopott a fogam, mire a töltő végét lerágtam a madzagról. Nem kis meló volt. Inkább dicséret járna érte.