Tegnap a kertszomszédok áthívtak minket bográcsolni magukhoz. Igen, három személyre szólt a meghívás. :)
Tök jó buli volt, jó sokan voltunk. Mindenki velem akart játszani és ez nekem nagyon tetszett, mert végre lehetett rendetlenkedni. Gyömöszköltek sorjában, és huncutkodtak velem. Persze Barnaszemű szeme szikrát hányt, hogy nem jó, ha mindenki csak incselkedik velem. Azt mondta, mielőtt átmentünk ezekhez a jópofa emberekhez, előtte ettem és pihennem kell. Pedig tudhatná már, hogy evés után mindig játszok egy kicsit és csak utána szunyálok.
Odáig vetemedett a Barnaszemű féltékenysége (mert nem tudom másnak nevezni, hogy kiborul, ha más is foglalkozik velem rajta vagy a Kékszeműn kívül), hogy este mikor egy pocakos fazon dobálta rám a törölközőt, és rángatta, mikor elkaptam, RÁSZÓÓÓÓÓÓLT, hogy ne tegye, mert nem akarja, hogy bevaduljak. De nem értem, miért, pedig, nagyon élveztem. Azt mondta Barnaszemű, hogy azt akarja, hogy nyugodt kutya legyek, ne hozzanak ki a sodromból könnyen hülyeségekkel.
Mikor hazamentünk, eldöntötték Kékszeművel, hogy beíratnak iskolába mihelyst lehet, hogy "jóóóóólnevelt" kutya legyek és ne foglalkozzak az idegenekkel, csak ha ők ketten kérik vagy megengedik. Bár nem tudom mi az az iskola, de ha ott is lehet majd rendetlenkedni, akkor szívesen megyek majd.
Egyébként nem értem, miért gondolják, hogy nevelésre van szükségem, nézzétek, milyen jó kiskutya vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése