Hát, eddig bírták...
Ma reggel, mikor a Kékszeműt harapdáltam, akkora sallert lecsavart, hogy csak néztem. Természetesen nem mutattam neki, hogy fájt, mert mégis csak van tartása az ember kutyájának, főleg, ha pitbull, de azonnal megsértődtem és hátat fordítottam neki. Hogy érezze, hogy rosszat csinált, nem is hagytam magam kiengesztelni egész reggel.
Pedig jött volna kicsit haverkodni, de kibírtam: nem álltam szóba vele.
Éééééééés, még Barnaszeműhöz sem bújhattam oda, úgy csinált, mintha nagyon sok dolga lenne, és csak jött-ment, pakolászott.
Hallottam, hogy megint az iskoláról beszélnek ezek ketten...
Mindenesetre most óvatosabb vagyok, Barnaszeműt sem merem harapdálni, nehogy tőle is kapjak egyet. Más sem hiányzik, csak hogy kinyissák a pofonládát és rám szórják a tartalmát. Vagy, hogy elvigyenek abba az iskolába és otthagyjanak. Nem akarok olyan helyre menni ahol ők nincsenek ott, mert szeretek velük lenni.
Már nem vagyok benne olyan biztos, hogy jó hely lehet az az iskola.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése