Az élmény közös

Elöljáróban leszögezném a legfontosabb dolgot: a világon a legjobb dolog a kutyaovi. Mindenki élvezi, kutyák, Gazdik - és bízom benne, hogy Andi is.

A szombati délelőttöm egyszerűen fenomenális volt. A délután pedig AnyaGazdinak, mert úgy elfáradtam, hogy egész délután húztam a lóbőrt, csak enni keltem fel.

De kezdjük az elején:

Természetesen majdnem elkéstünk, mert AnyaGazdi mindig annnnnnyira, de annyira ráér. Már minden haver ott volt az oviban, mire begurultunk. 

Mondjunk annyi előnye volt a dolognak, hogy így mindenki engem üdvözölt, középpontban lehettem egy kicsit. Andi rögtön mondta, hogy milyen sokat nőttem, mióta utoljára látott. Hja… És akkor még nem is tudta, hogy nem csak termetre, de értelemre is. 

Új haverok is voltak, nagyon sokan voltunk. Eleinte, amíg felébredtem (mert a kocsiban aludtam egy jót, rákészülésképpen a hancúrra), és amíg megszaglásztam az új haverokat, kicsit lassított felvétel voltam. De azonnal találtam magamnak egy új barátot, egy igazán belevaló vizslafiút, aki négy hónapos, kicsit nagyobb, mint én. Ami azonban nem volt akadálya a birkózásnak. Nagyon jókat mókáztunk egész délelőtt. 

9-kor elkezdődött a meló. Andi gyorsan bemutatkoztatta az új pajtikat, aztán mentünk is a feladatokra. A híd kivételével mindent megcsináltam elsőre. AnyaGazdi veszett mód büszke volt rám. A hídra ApaGazdi nélkül nem akartam felmenni, mert az mégiscsak olyan magas. Cserébe viszont minden más feladatot többször is megcsináltam AnyaGazdival. Úgy belejöttem, hogy a fekete folyosón, amitől minden blöki fél, én magamtól is szaladgáltam keresztül-kasul.

Tök jó, hogy mindig van idő játszani is, és nem csak feladatokat kell állandóan megoldani. 

Andi a Gazdiknak is tartott kiképzést az élősködőkről, a férgekről, atkákról, bolhákról. Elmondta mindnek a veszélyeit, meg az oltások fontosságát a betegségek megelőzésben. AnyaGazdi úgy figyelt, hogy már esküszöm azt vártam, mikor kapja elő a noteszt és mikor kezd jegyzetelni. Persze fotókat erről nem csinált, nehogy kompromittálódjon, hogy ilyen öregen még rá is ráfér a tanulás...

És még ezzel sem volt vége a délelőttnek. Olyat játszottunk ezután, hogy Andi megfogott, AnyaGazdi elment jó messzire, és odahívott engem magához. Úgy rohantam, ahogy csak bírtam, hogy minél hamarabb simogathasson, és kapjak abból a finomból, amit délelőtt adogatott nekem, mikor valamit ügyesen megcsináltam. Minden kutyussal eljátszotta ezt Andi. Szerintem mindenki nagyon ügyes volt. Aki meg nem, az majd az lesz legközelebb.

Azt is elmondta Andi a Gazdiknak, hogy kakát enni nem jó. Hogy ne engedjék nekünk a Gazdik, mert veszélyes. Főleg a cicakaka. Azt sem tudom mi a cica. A kakát már tudom mi, mert mindig megszaglászom az enyémet.

Nagyon jó volt az egész délelőtt. És még mindig nem volt vége, mert jött egy fiatal pár, és tök jó előadást tartottak az alternatív állatgyógyászatról. Legalább is AnyaGazdi szerint.

Ezt a két képet Andi csinálta, mert AnyaGazdi itt is csak bambult és szívta magába az okosságot.

Úgyhogy fél 12-kor indultunk haza. Észre sem vettem, hogy ennyire elszaladt az idő, annyira jó volt kinn lenni. Szerintem senkit nem is érdekelt az idő múlása, mindenki annyit okosodott.

Külön jó, hogy a vizsla haverom Gazdija, AnyaGazdi egy régi barátnője, így jó lenne, ha többször találkoznánk majd, nem csak az oviban.

Azokat a képeket, amik most következnek, mindet Andi csinálta rólunk. Őt is elvarázsoltuk. Hehe.

Dél volt mire hazaértünk, és éppen hogy csak ettem - most elhagytam az evés utáni rendszeres műsorszámomat az őrjöngést -, rögtön kidőltem. Gyakorlatilag kétszer ébredtem fel délután, amikor AnyaGazdi enni adott. Egész délután szunyeltam. És éjjel is csak egyszer keltem fel, mikor kikéredzkedtem pisilni.

Alig, de alig várom, hogy megint mehessek oviba.

Mindenki nyugodt, mi kutyik játszhatunk, a Gazdik okosodnak, Andi mindannyiunkra egyformán figyel elejétől végig, és nagyon türelmes mindenkivel. Kánaán.

Hiába no: azt hiszem, nekem van a legjobb ovónénim.