Vasárnap elmentünk egy másik kutyasuliba is vizitelni. Rettentően sok kutyus volt, és mind nagyon fegyelmezetten állt vagy ücsörgött a rekkenő hőség ellenére. Ez tőlem testidegen viselkedési forma. Mondjuk én is szép nyugodtan ücsörögtem, ApaGazdi karjában.
Nagyon nagy sikerem volt, mintha legalább is író-olvasó találkozóra érkeztünk volna. Mindenki odajött hozzánk és CSODÁLTAK ENGEM, GYÖNYÖRKÖDTEK BENNEM. AnyaGazdi csak úgy hessegette rólam a kezeket.
Azonban a királyságom nem tartott sokáig, mert jött a kutyasuli főnöke és terepre parancsolta a népséget. Így elvonultak a többiek. Mi kaptunk házirendet. Abban benne volt, hogy majd csak akkor járhatok oviba, ha minden oltásom meglesz. Azt mondta AnyaGazdi, hogy ő addigra beleőszül a nevelésembe, mire oviba hozhat. De ez még semmi. Mikor meglátta a házirenden az árakat, csak jajveszékelt, mint egy vajákos asszony. Mire a végére ért a papíroknak, azt mondta, hogy itt nem csak a kutyákat, de a gazdikat is megnevelik, olyan szigorúak a feltételek.
Így, bár fájó szívvel intettem búcsút hódolóimnak, de vetettem még egy utolsó pillantást a népre a placcon, és eljöttünk.
De alig várom már, hogy újra menjek a másik oviba a haverjaimhoz. Itt nem is voltak olyan kicsi kutyusok, amilyen én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése