Azt hittük mindannyian, hogy a hétvége eseménytelenül,
nyugodtan telik. Nem így lett, mert AnyaGazdi beparázott.
Történt ugyanis, hogy sült csirkecombot ebédeltek Gazdiék. Nem tudom miért feltételezték, hogy én ebből ki akarok, és miért gondolták, hogy ki fogok maradni. Miután nem voltak hajlandóak adni nekem a husiból, így gondoltam mentem ami menthető alapon, kikukázok egy csirkecomb csontot. Nem voltam elég körültekintő sajnos, mert AnyaGazdi észrevette. (Egyébként is, nem értem: akármivel foglalatoskodik, a fél szeme mindig rajtam van, mindig azt vizslatja, mit csinálok. Hogy lehet így élni? Nem fárasztó ez?) Na, szóval, ahogy ezt észrevette, azonnal jajveszékelni kezdett, hogy FÚJ-FÚJ, meg mit tudom én miket. Egészen valószínűtlenül sipákolós volt a hangszíne. Ééééééééééés, ami döbbenet számomra: EL AKARTA VENNI TŐLEM A CSONTOT! Na, azt már nem, gondoltam, magamban, így is majd beleestem a szemetesbe, mire ki tudtam halászni. Így aztán, hogy biztos az enyém legyen a zsákmány, egyben lenyeltem a csontot. Na, hát ami eztán következett, azt nem is tudom, le tudom-e írni. Azt a vajákos asszonyos jajveszékelést… Én még ilyet nem láttam, nem hallottam, de szerintem az „Indul a bakterház”-ban sem senki. Hogy most mi lesz, mert pont erről volt szó az oviban pénteken, hogy a csirkecsonttal vigyázni kell, meg melyiket ne adják nekünk a Gazdik. Na, addig-addig hergelte és aggódta magát AnyaGazdi, hogy még ApaGazdi sem tudta megnyugtatni. AnyaGazdi képes volt Andinak sms-t írni, hogy mi történt, és mi csináljon. Hát mit csinálna: várjon, mostmár mást nem tud tenni. Figyeljen rám, ne rohangáljak, meg ilyenek. Na Andi azért adott jó tanácsokat, hogy mit kell figyelnie, nehogy oltári nagy gáz legyen, mert hát mégis csak 10 hetes vagyok még. Viszont AnyaGazdi képes volt még a Dokit is felhívni ez ügyben. Szerintem ez már über gáz. Miért probléma, ha egy kutya megeszik egy csontot? Vagy ha lenyel egészben? Legalább nem rágtam szilánkosra. Na, a Doki megnyugtatta AnyaGazdit valamennyire, hogy nem lesz gond, mert ha felsőcomb, meg csirke, nem más (pölö tyúk vagy pulyka vagy kacsa) csont, akkor megemésztem. Javasolta, hogy adjanak Gazdiék a biztonság kedvéért valami „csúsztatót” is. AnyaGazdi, azonnal megetetett egy olajoshal konzervvel. Azt hitte, kibabrál velem a kimenet tekintetében, de nem. Nagyon fini volt a konzerv. De egész este a hasamat fogdosta, hogy keményedik-e. Nem is értettem a problémáját. Mondjuk jó volt úgy aludni, hogy közben simizgette a pocakomat.
Történt ugyanis, hogy sült csirkecombot ebédeltek Gazdiék. Nem tudom miért feltételezték, hogy én ebből ki akarok, és miért gondolták, hogy ki fogok maradni. Miután nem voltak hajlandóak adni nekem a husiból, így gondoltam mentem ami menthető alapon, kikukázok egy csirkecomb csontot. Nem voltam elég körültekintő sajnos, mert AnyaGazdi észrevette. (Egyébként is, nem értem: akármivel foglalatoskodik, a fél szeme mindig rajtam van, mindig azt vizslatja, mit csinálok. Hogy lehet így élni? Nem fárasztó ez?) Na, szóval, ahogy ezt észrevette, azonnal jajveszékelni kezdett, hogy FÚJ-FÚJ, meg mit tudom én miket. Egészen valószínűtlenül sipákolós volt a hangszíne. Ééééééééééés, ami döbbenet számomra: EL AKARTA VENNI TŐLEM A CSONTOT! Na, azt már nem, gondoltam, magamban, így is majd beleestem a szemetesbe, mire ki tudtam halászni. Így aztán, hogy biztos az enyém legyen a zsákmány, egyben lenyeltem a csontot. Na, hát ami eztán következett, azt nem is tudom, le tudom-e írni. Azt a vajákos asszonyos jajveszékelést… Én még ilyet nem láttam, nem hallottam, de szerintem az „Indul a bakterház”-ban sem senki. Hogy most mi lesz, mert pont erről volt szó az oviban pénteken, hogy a csirkecsonttal vigyázni kell, meg melyiket ne adják nekünk a Gazdik. Na, addig-addig hergelte és aggódta magát AnyaGazdi, hogy még ApaGazdi sem tudta megnyugtatni. AnyaGazdi képes volt Andinak sms-t írni, hogy mi történt, és mi csináljon. Hát mit csinálna: várjon, mostmár mást nem tud tenni. Figyeljen rám, ne rohangáljak, meg ilyenek. Na Andi azért adott jó tanácsokat, hogy mit kell figyelnie, nehogy oltári nagy gáz legyen, mert hát mégis csak 10 hetes vagyok még. Viszont AnyaGazdi képes volt még a Dokit is felhívni ez ügyben. Szerintem ez már über gáz. Miért probléma, ha egy kutya megeszik egy csontot? Vagy ha lenyel egészben? Legalább nem rágtam szilánkosra. Na, a Doki megnyugtatta AnyaGazdit valamennyire, hogy nem lesz gond, mert ha felsőcomb, meg csirke, nem más (pölö tyúk vagy pulyka vagy kacsa) csont, akkor megemésztem. Javasolta, hogy adjanak Gazdiék a biztonság kedvéért valami „csúsztatót” is. AnyaGazdi, azonnal megetetett egy olajoshal konzervvel. Azt hitte, kibabrál velem a kimenet tekintetében, de nem. Nagyon fini volt a konzerv. De egész este a hasamat fogdosta, hogy keményedik-e. Nem is értettem a problémáját. Mondjuk jó volt úgy aludni, hogy közben simizgette a pocakomat.
Persze nem lett semmi baj, hogy is lehetne egy kis csont
miatt. Nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése