Úton a nemzetközi hírnév felé

Egy kis statisztika a közelmúltból...
Nem kérdéses no, nemzetközivé váltam. Én ELSŐ ÖZIL. :)

Kutyaévek, emberévek

Napok óta kering egy cikk a neten (itt), amit többen is osztanak örömükben a facebook-on mert van hozzá kép is. AnyaGazdi viszont azt hitte valamelyik este, mikor olvasta, hogy leteszi a haját a cikktől, annyira eszement, buta és ostoba cikkről van szó.

Azt mondja (AnyaGazdi), hogy sosem értette, mi a francnak kell egy kutya életét "emberesíteni". Ezzel én, ELSŐ ÖZIL is egyetértek. Én kutya vagyok, nem ember, mi alapján hasonlítanak engem egy emberhez?

Ráadásul, azt mondja AnyaGazdi, hogy önmagával sincs összhangban a cikk, mert azt írja, hogy a különböző méretű kutyusok, különböző mértékben öregednek. De csak két éves koruk után? Addig mi van? Addig minden eb egyforma?

Embereeeeeeeek! Használjátok már az eszeteket! A kutya nem ember! Tanuljátok meg végre, bármennyire is fájdalmas az egy gazdinak, hogy a kutya nem él olyan hosszú ideig, mint az ember. Felesleges a Ti korotokat, életeteket és betegségeiteket ránk kivetíteni.

Én még nem vagyok négy hónapos. A rajz szerint kb 6 emberéves kutya vagyok (de hülyén hangzik ez már magában is). Kérdem Tőletek, melyik 6 éves kisfiú akar szexelni? Egyik sem. Ők még oviba járnak. Na. Erről beszélek. Mert én már szexelnék nagyon, és ezt érzékeltetem is AnyaGazdi lábával mindig, amikor csak tudom. 

Különben is, a kutyák többségén az öregedés csupán az életük végén látszik meg, az utolsó egy-két évben. Addig, ha egészségesek, ugyanolyan aktívak, ugyanúgy bírják a terhelést, mint fiatalon. 

És még sorolhatnám, mi miatt ostoba ez a cikk.

Számomra ebből a buta cikkből egy a tanulság: A kutya az kutya, az ember meg ember. Ebben a kérdésben egyet tehettek Ti emberek, azt, hogy elfogadjátok azt a szomorú tényt, hogy mi sokkal kevesebb ideig élünk mint Ti, és hálát adtok azért, hogy az életetekből 10-12-14 évet szebbé, értékesebbé, vidámabbá teszünk mi kutyák.

Erről ez a véleményem (mert egyébként egyre több dologról van véleményem).

14 hetes vagyok és nem hat éves. Vau.

Számok

14 hét.
12,5 kg.

Főszerep az oviban

Amint láthatjátok, a csapat összevárása sosem unalmas. Mindig van kivel rendetlenkednem. Egyébként olyan ügyesen csinálom már a gyakorlatokat, amiket tanultunk, hogy Andi nagyon megdicsért. A gazdik is okosodtak megint, mert megtanulták, hogy mennyire fontos, hogy játsszanak velünk - nem mintha panaszkodhatnék emiatt, mert Gazdiékat minden nap sikerül ez ügyben lefárasztanom. Külön öröm volt nekem a héten, hogy hogy ApaGazdi és AnyaGazdi is ott volt velem az oviban, és mindkettőjüknek meg tudtam mutatni, milyen ügyes kutyus vagyok.

Mit eszel? Én is kérek!

Büntiben vagyok

... és egyébként meg is vagyok sértődve.

A Doki szerint...

... gyönyörű és okos kutya vagyok.
Sőőőőőőt, azt mondta ma, mikor viziten voltam nála, hogy VILÁGBAJNOK kutya leszek.
Naná.
Tudjátok, a Doki, nagyon okos. :)

Hazaért végre!

Tegnap éjjel végre hazaért AnyaGazdi! Egész héten nem volt itthon, valami szakmai tanulmányúton volt. ApaGazdival voltam egész héten, és nem vitt el engem kutyaoviba, pedig AnyaGazdi a lelkére kötötte, hogy vigyen el engem a haverokhoz.

Nagyon későn jött meg AnyaGazdi az éjjel és én már annyira, de annyira vártam, hogy úgy  elfáradtam a várakozásban, hogy kicsit beszunyáltam. 

De olyan jó volt meghallani a hangját, hogy egy pillanat alatt felébredtem. Úgy rohantam elé, hogy majdnem ledöntöttem a lábáról. Annyira örültem, hogy bizony be is pisiltem örömömben. Persze AnyaGazdi is örült nekem, csak sipítozott, hogy mennyire hiányoztam, meg hogy milyen sokat nőttem. Le sem akart tenni, én meg örültem nagyon a sok puszinak ám. Cserébe én is jól megpuszilgattam, még a haját is majd' lenyaltam a fejéről.

Ma pedig kirándulni voltunk autóval. Jó messzire mentünk, és sétálhattam pórázon is. Szépen megyek pórázon,  de még nem mindig azon az oldalon, és úgy, ahogyan AnyaGazdi szeretné.

A kocsiban utazás a legjobb dolog, mert mindig addig hisztizek, amíg meg nem engedik, hogy a hátsó ülésről előre menjek AnyaGazdihoz. Az sem baj egyáltalán, hogy már olyan nagy vagyok, hogy nem kényelmes, ha az ölébe ülök, vagy lefekszem a lábához, de akkor is muszáj, hogy mindig a testközelükben legyek és hozzájuk tudjak érni.

Nagyon tudom ám sajnáltatni magam, mikor azt akarják, hogy a hátsó ülésre üljek vagy feküdjek. ApaGazdi mindig azt mondja, hogy Bálám szamara tekintettel nézek, mintha anyátlan-apátlan árva lennék.

Pedig nem is, ugye?

Remélem nem gondoltátok...

... hogy ilyen dzsuva időben kimegyek a kertbe, mikor a cserépkályha és AnyaGazdi is melegíthet?

Mondhatnám, hogy fegyelmezett vagyok...

... de nem lenne igaz. Mint a kép minőségéből is látszik, csupán optikai csalódás (és Gazdiék álma), hogy fegyelmezetten ülök AnyaGazdi mellett, és figyelek arra amit Andi mond.

Szerepek

 A játékvezető

Az építésvezető

A kényelem felelős

A lazaság felelős

Munka, munka, munka

Ehh, de jó, hogy néha feladataim is vannak és nem kell mindig unatkoznom, és unalmamban rágcsálnom mindent. Tegnap "igazi" munka volt az oviban, a nagyokkal dolgozhattunk mi kicsik is. Gazdiék megint nagyon sok dolgot tanultak a velem való bánásmódról. Tök jó, hogy ennyire figyelnek arra, mi a jó nekem.

Nézzétek milyen ügyes voltam. Nem úgy, mint ApaGazdi, aki a fotókat csinálta. Bár meg kell hagynom ügyesebb ezen a téren, mint AnyaGazdi.

Meg kell állapítanom, hogy AnyaGazdi is ügyesen dolgozott, és ő is megérdemelt volna egy kis jutifalit. De talán kárpótolta az a sok puszi amit adtam neki...

ApaGazdi készített videot is rólam, úgyhogy az is megeshet, hogy hamarosan filmsztár leszek.

Ovi, ovi, ovi... Juhéjjjjjjj, de jó!

A csapatunk egy része. A képeket Andi készítette. AnyaGazdi ugyanis annyira el volt foglalva ma (is) azzal, hogy okosodjon, hogy elbambulta a fotózásos feladatát, és alig csinált rólam képeket. Pedig annnnnnnyira, de annyira ügyes voltam, hogy csak na (még a hídon is végigmentem egyedül). Andi mindig velem mutatta be a feladatokat. Bízom benne nem csak azért, mert én mindig ott sertepertéltem körülötte.

Egyre jobb ez az ovi dolog, és ha látnátok milyen sok mindent tanulnak a Gazdik Anditól. És AnyaGazdi olyan büszkén gyakorol otthon is velem. Hiába no, ismétlés a tudás anyja. Gyakorolnia kell, nehogy elfelejtse a sok okosságot, amit Andi mutat.

A legnagyobb élmény ma az volt mindenkinek, hogy Andi kihozta közénk egy nagggggyon okos kutyusát, és vele is bemutatott egy feladatot, amit a Gazdik nem tudtak megcsinálni maradéktalanul, mert olyan nagyon szeretnek bennünket, hogy nem tudtak velünk csúnyán beszélni és kiabálni. 

Én nagyon ügyes vagyok, mert nem kell, hogy csúnyán beszéljenek velem Gazdiék, megcsinálok mindent, amit kérnek tőlem, mert szeretem őket nagyon, de az az igazság, hogy én is szeretnék egyszer olyan okos kutyus lenni, mint az Andi kutyusa.

A fotóról csak annyit, hogy mindenki büszkén állt oda, hogy felkerüljön a világhálóra.

Anyapara

Semmi kétség nem fér hozzá: AnyaGazdi hipochonder. Agybajos. Én pedig az agybajának elszenvedője.

Mondjuk már feltűnhetett volna nekem az együtt töltött 5 hétben, hogy túlságosan aggódó, ha rólam van szó, de hát valljuk be, imponál az ember kutyájának, ha vigyáznak rá, meg figyelik állandóan. Szóval, ha középpontban van.

Igen ám, de mindennek van határa...

Kezdődött azzal, hogy mikor örökbe fogadtam Gazdiékat, AnyaGazdi beteges, percre pontos időbeosztás szerint próbált etetni, mondván, hogy egy kiskutyának 4-5 alkalommal kell ennie naponta, hogy rendesen fejlődjön. Főzött nekem, és szinte kidekázta a kaját, hogy minden rendben legyen. Ez szerintem nem normális dolog, mert úgyis csak annyit eszem, amennyit éppen kívánok, ha meg éhes vagyok, hordozgatom a kajástálamat, hogy adjon valamit az arcomba. No erre már rájött szerencsére.

A következő parája egyszer kutyaovi után jött elő, mikor Andi az élősködők veszélyeiről, meg az oltások fontosságáról beszélt. Mondjuk oltás terén Doki diktál, tehát az AnyaGazdin kívül álló dolog, így nem is problémázik rajta. Viszont, az ominózus ovi-alkalom után vagy 3 napig egyfolytában vizslatott, hogy nincs-e bennem valami élősködő, nem kell-e megfürdetnie (már megint, ó jaj, pedig egyszer már fürödtem). Mondhatom tök gáz volt a dolog, mert csak akkor mertem vakarózni, mikor nem látott, vagy mikor ApaGazdival voltam.

A harmadik intő jel, hogy AnyaGazdi nem százas, ha rólam van szó, a múlt heti ominózus csirkecsont eset.

És most egy új agymenése van, a szívférgesség! Olvasta a neten, hogy ez egy viszonylag újnak mondható, terjedőfélben lévő betegség elsősorban kutyáknál, amit szúnyogok terjesztenek. Nagyon hosszú, 6-9 hónapos lappangási idővel, és sokszor atipikus tünetekkel. Sok esetben a tünetek jelentkezésénél már nem megmenthető a kutyus. Vérvétellel, teszttel lehet kiszűrni a dolgot még a tünetmentesség időszakában, de akkor is hosszadalmas, macerás és kellemmetlen kezelésekkel kezelhető a dolog. Azt magyarázta nekem a tegnap esti simogatásnál, hogy szombaton rákérdez erre Andinál, ha megyünk oviba és a Dokit is meginterjúvolja majd, ha megyünk két hét múlva az utolsó oltásunkra. Állandóan azt mondja nekem, hogy az nagyon súlyos és veszélyes betegség, de lehet ellene védekezni. Szóval emberek és kutyusok, figyeljetek oda Ti is, nehogy sírás legyen a vége a Gazdi részéről. Én látom előre, hogy nem úszom meg a vizsgálatokat, mert AnyaGazdi addig nem nyugszik, amíg maga számára megnyugtatóan nem zárja le ezt a kérdést.

Aztán majd jöhet az új agymenése...

A mai nap legdemotiválóbb mondata

A mai nap legdemotiválóbb mondata számomra:

 "A 2014/2015-ös tanévet megnyitom." 

Remélem ez nem azt jelenti, hogy AnyaGazdit ritkábban látom.