A csapatunk egy része. A képeket Andi készítette. AnyaGazdi ugyanis annyira el volt foglalva ma (is) azzal, hogy okosodjon, hogy elbambulta a fotózásos feladatát, és alig csinált rólam képeket. Pedig annnnnnnyira, de annyira ügyes voltam, hogy csak na (még a hídon is végigmentem egyedül). Andi mindig velem mutatta be a feladatokat. Bízom benne nem csak azért, mert én mindig ott sertepertéltem körülötte.
Egyre jobb ez az ovi dolog, és ha látnátok milyen sok mindent tanulnak a Gazdik Anditól. És AnyaGazdi olyan büszkén gyakorol otthon is velem. Hiába no, ismétlés a tudás anyja. Gyakorolnia kell, nehogy elfelejtse a sok okosságot, amit Andi mutat.
A legnagyobb élmény ma az volt mindenkinek, hogy Andi kihozta közénk egy nagggggyon okos kutyusát, és vele is bemutatott egy feladatot, amit a Gazdik nem tudtak megcsinálni maradéktalanul, mert olyan nagyon szeretnek bennünket, hogy nem tudtak velünk csúnyán beszélni és kiabálni.
Én nagyon ügyes vagyok, mert nem kell, hogy csúnyán beszéljenek velem Gazdiék, megcsinálok mindent, amit kérnek tőlem, mert szeretem őket nagyon, de az az igazság, hogy én is szeretnék egyszer olyan okos kutyus lenni, mint az Andi kutyusa.
A fotóról csak annyit, hogy mindenki büszkén állt oda, hogy felkerüljön a világhálóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése