Tanmesék rutintalanoknak

Első tanmese:

Húsvétkor Zalában voltunk. Ez nem újság. Az sem, hogy mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat. Maja egyre okosabb - nem véletlenül én tanítgatom az élet dolgaira - és már a réten póráz nélkül szaladgálhat ő is akkor amikor én ott vagyok. Mert Gazdiék bennem bíznak, benne még nem annyira. Tudják, hogy ha nekem ha szólnak, azonnal odaszaladok hozzájuk, mert annál fontosabb dolgom sosem lehet, minthogy szót fogadjak Gazdiéknak. És ha én szaladok, szalad utánam Maja is.

Itt éppen arra tanítom Maját, hogy ha elég kitartóan kunyerál és fegyelmezetten, ugyanakkor ellentmondást nem tűrő módon bámulja Gazdit, biztos, hogy kap majd egy-két finom falatot. Mert amit Gazdiék esznek az mindig isteni jó. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mi nem kapunk finomakat, mert ApaGazdi külön főz nekünk, de mégiscsak más az ő kajájukból kapni egy keveset.

Itt pedig azt tanítom éppen Majának, hogy ami az enyém, az nem az övé. Csak akkor játszhat az én játékaimmal, ha megengedem neki.

Persze kirándulgattunk is, de mi óvatosan. A medvehagymáshoz például nem vittek bennünket Gazdiék, mert ott annyi a kullancs, mint égen a csillag.

De persze a játék a legfontosabb még Majának, birkózni például nagyon szeret. Itt pont azt tanítom neki, hogy én vagyok az erősebb, akármit is csinál. 

Azét néha jók is vagyunk:

Egyedül az utazás a sarkalatos probléma még. Zalába menet én voltam a hátsó ülésen, mert hát az mégis csak az én helyem. Gazdiék nem merik még Maját is mellém tenni hátra ilyenkor, nehogy valami baleset történjen - értitek mire gondolok ugye? Rossz lenne utána 300 km-t pisiben utaznom.

Így Maja elöl, AnyaGazdi ölében utazik. De ez engem nagyon irritál, ugyanis pici koromban az az én helyem volt, én utaztam ott. Másrészt így elszigetelődöm a családomtól, hogy a hátsó ülésre száműznek, amíg ők mindannyian elöl vannak. 

Így sikerült addig hisztiznem menet közben, míg hazafelé én ülhettem elöl, ahol egyébként mindig utazok, amikor ApaGazdival ketten megyünk valahova. 

Igaz, kicsit nagy vagyok már az első üléshez, és kényelmetlen néha a hosszú út, de minden nehézséget megér, hogy ApaGazdi mellett lehetek. Közben Maja végigszunyelta a 300 km-t hazafelé.
Tanulság: bármit elérhetsz a Gazdinál, ha elég kitartó vagy. 

Második tanmese:

Mióta Maja a falkám tagja, kicsit felpezsdült az élet körülöttem és mozgalmasabban telnek  a napjaim. Ám én már nagy és okos kutyus vagyok, úgyhogy szükségem van arra, hogy tanuljak is valamit, ne csak úgy ellegyek, mint fing a gatyában. Emlékeztek, hogy AnyaGazdi megígérte nekem, hogy majd járhatok Andihoz egyéni foglalkozásokra? Nahát Maja érkezésével azt hittem ez feledésbe merül... Ezért, hogy hangot adjak azon véleményemnek, hogy mentális képzési igényeimet nem elégíti ki az, hogy Maját tanítgatom és nekem is szükségem lenne új ismeretekre időnként látványosan és feltűnően lógatom az orrom és úgy tudok unatkozni, mint egy kutya sem a Pletykafaluban.

Erre tudjátok mi történt egészen váratlanul a hét közepén? ELJÖTT HOZZÁNK - AZAZ HOZZÁM - ANDI. Én annyira, de annyira örültem neki, mint még sohasem talán. És képzeljétek: nem csak én emlékeztem Andira, hanem ő is rám. Ti gondoltátok volna hogy az emberek is olyan okosok, mint a kutyusok? Elmondhatatlan volt az örömöm, hogy meglátogatott engem Andi. Minden tudományomat magamtól bemutattam neki örömömben, olyanokat is, amiket még ő tanítgatott nekem. És képzeljétek el, jövő héttől kétszer is fogok hetente napközibe járni hozzá és mindenféle dolgokra megtanít majd engem. Már alig várom...

Tanulság: bármit elérhetsz a Gazdinál, ha elég kitartó vagy.