... most éppen az, hogy majdnem megfojtotta magát.
Történt ugyanis, hogy ApaGazdi házat csinál nekem és Majának. Kétszemélyeset. Komoly, nagy házat. Amibe mindketten elférünk majd akkor is, mikor már Maja is nagy lesz, nem csak én. Volt, mondom volt, egy isteni jó kutyapárnám, pihe-puha kényelmes, nagy, épp ott vastag ahol kell, épp ott puha, ahol kell, kinyújtózkodhattam rajta, amit még Gazdiék előző kutyusától örököltem. Nagyon vigyáztam rá, Gazdiék miatt is, mert nagyon szerették azt a kutyust, bár én nem ismertem, meg magam miatt is, mert tényleg jó cucc volt és jó volt rajta pihenni.
Abból, hogy múlt időben beszélek róla, gondolhatjátok, hogy... megsemmisült. Még kimondani is szörnyű. Min fogok ezután napozgatni, nem tudom...
Szóval ApaGazdi gyanútlanul és jó szándékkel betette ezt a hatalmas párnát a kutyaházba, hogy beméretezze, meg, hogy Majával hátha bebújunk, amíg ő betonozza a kutyakennelt - mert azt is csinál ám nekünk.
Egy szó, mint száz, amíg ApaGazdi betonozott, én odamentem mellé, hogy nézzem, hogyan csinálja. Maja felügyelet nélkül maradt és kipróbálta a készülő házat. Bement és nem láttuk, hogy szétszedte a párnát. Szanaszét tépte egészen pontosan. A szivacsdarabok beborítottak mindent. És a kis nő, benyelt egy darabot, amitől fuldokolni kezdett. ApaGazdi vette észre, amikor már rúgkapált a fuldoklástól.
Nagy volt az ijedelem, de ApaGazdi megmentette az életét.
Persze utána rögtön büntibe került. Mire AnyaGazdi hazaért, már kutya baja volt, ami mindannyiunk szerencséje, mert különben hallgathattuk volna AnyaGazdi sipákolását, meg jajveszékelését mindhárman...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése