Felnőttem...

... és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy Gazdiék már nem csak úgy hívnak, hogy "Özibaba", "Gyönyörűm", "Özike", "Kiskutyám", de mostanság leginkább "Gyönyörűnagyokoskutyám"-nak becéznek, hanem sok minden másban is. 

Az elmúlt hét sorforduló volt az életemben és Gazdiék életében is, de ők még ezt nem nagyon érzékelik. Azzal, hogy Maja a falkám része lett, az én helyzetem is megváltozott  családban. Most már nem én vagyok az utolsó a sorban, hanem Maja, és nekem ehhez méltóan kell viselkednem. És Gazdiék szerint ez látszik is a viselkedésemen. Nyugodtabb, megfontoltabb lettem, nem izgágáskodok és Maját irányítgatom, tanítgatom - már amennyire hagyja magát. 

Itt éppen azt tanítom neki, hogy alap dolog, hogy fegyelmezetten

várjuk a kaját, különben nem kapunk.

Persze ez a tanítás dolog nem egyszerű ám, még nekem sem, hiszen ő nagyon kicsi még. Az ő életét hat szóval össze lehet foglalni: eszik, iszik, pisil, kakil, játszik és alszik. Amikor ébren van mindig játszani akar és mindig velem. Én ezt jól viselem, sőt sokszor örülök is neki, hogy hozzám jön játszani, mert így játék közben is sok mindenre megtaníthatom. De néha elég fárasztó, elhihetitek nekem. Olyankor próbálom egy-egy mozdulattal leállítani, de ez olyan próbálkozás, mint az atomvillanást megállítani.

Gazdiék annyiban örülnek neki, hogy nem őket, hanem engem nyüstöl mindig, mert még emlékeznek arra, milyen tűhegyesek a kiskutya fogak. Amikor én kicsi voltam mindig Gazdiék lábát, lába ujját harapdáltam, ami csak nekem volt jó élmény. Nekik inkább maradandó élmény volt. No most már értem miért. Maja mindig az én pofámat rágja, ami miatt már tiszta seb vagyok. 

 Itt éppen arra tanítottam, hogy
ha az ajtó másik oldalán vagyok, akkor is figyeljen rám. :)

AnyaGazdi sajnál is engem. Amúgy észrevettem, hogy valóban megváltozott a helyzetem a falkámban, mert kettőnk közül, mindig én kapok elsőnek enni, nem Maja, engem simogatnak meg először Gazdiék csak utána Maját. Amikor séta van, engem visz előbb ApaGazdi, aztán jön utánam AnyaGazdi Majával. Játéknál is én vagyok az első. Szóval jól van ez így, jó lesz ez, érzem. Csak ApaGazdi ne kiabálna mindig Majával, ha ideges vagy mérges rá. Olyankor azt mondja neki, hogy "Kiskurva" meg "Tróger". Ez még nekem sem esik jól. Mert amúgy olyan kis aranyos, szeretetre méltó kutyus. Rengeteg szeretet van benne. Annyira tud bújni, hogy az csak na. Persze AnyaGazdi ettől elolvad, de ApaGazdi csak annyit mond rá,: mert huncut.

De szerintem nem jó, ha kiabálnak vele. Én sem szerettem, mikor velem kiabáltak. Egyrészt ő még nagyon kicsi, úgysem érti, mi a baj, mit csinált rosszul, másrészt emlékszem, hogy én sem örültem és most sem örülök, ha rám kiabál valamiért ApaGazdi. De azt mondja ApaGazdi, hogy ez azért, van, mert nem akar minket megverni, meg felesleges is lenne, mert nem érezzük a fájdalmat. No mindegy...

Inkább nézzétek, milyen gyönyörű kislány Maja, szerintem napról napra szebb és szebb.