Nyaralás"on"

Végre, ma elindultunk.

Gazdiék már nagyon várták ezt a napot, főleg AnyaGazdi, mert a meleg kikészíti. Idegileg is. Valami miatt úgy gondolja, hogy a szabadság alatt a meleg sem olyan meleg, mint mikor dolgozni kell a hőségben. Na most per-pillanat, a panzióban hideg vizes zuhany után csendesen agonizál. Az, hogy tényleg nagy a baj vele, onnan tudja ApaGazdi, hogy AnyaGazdi enni sem akar. Azt mondja, nincs étvágya ilyen b@szott melegben. Ez már szerintem is a vég kezdete, mert AnyaGazdinak szinte mindig nagyon jó az étvágya. De most csak ül a ventillátor előtt... és nem tudom mire gondolhat, mert a szeme elég vizenyős. Olyanokat motyog időnként, hogy azt olvasta a neten, hogy jön a vihar, biztos enyhülés lesz.

Amúgy nagyon édik voltak Gazdiék, mert ránk is gondoltak, hogy ne főljünk meg a kocsiban, és már hajnalban, a hűvösön elindultunk. Szerencsére jól haladtunk, így mire elért a nagy forróság minket, addigra meg is érkeztünk. Az igazság az, hogy nekem és Majának sincs kedvünk most hancúrozni odalenn, mert tényleg sivatagi meleg van. Így fenn pihenünk és "szolidari-izélünk" AnyaGazdival. ApaGazdi lenn sörözik a fiúkkal.

Hálából, mert hajnalban, hűvösön indultunk, nagyon jó kutyusok voltunk Majával. Semmi gond nem volt velünk.