Anyapara

Semmi kétség nem fér hozzá: AnyaGazdi hipochonder. Agybajos. Én pedig az agybajának elszenvedője.

Mondjuk már feltűnhetett volna nekem az együtt töltött 5 hétben, hogy túlságosan aggódó, ha rólam van szó, de hát valljuk be, imponál az ember kutyájának, ha vigyáznak rá, meg figyelik állandóan. Szóval, ha középpontban van.

Igen ám, de mindennek van határa...

Kezdődött azzal, hogy mikor örökbe fogadtam Gazdiékat, AnyaGazdi beteges, percre pontos időbeosztás szerint próbált etetni, mondván, hogy egy kiskutyának 4-5 alkalommal kell ennie naponta, hogy rendesen fejlődjön. Főzött nekem, és szinte kidekázta a kaját, hogy minden rendben legyen. Ez szerintem nem normális dolog, mert úgyis csak annyit eszem, amennyit éppen kívánok, ha meg éhes vagyok, hordozgatom a kajástálamat, hogy adjon valamit az arcomba. No erre már rájött szerencsére.

A következő parája egyszer kutyaovi után jött elő, mikor Andi az élősködők veszélyeiről, meg az oltások fontosságáról beszélt. Mondjuk oltás terén Doki diktál, tehát az AnyaGazdin kívül álló dolog, így nem is problémázik rajta. Viszont, az ominózus ovi-alkalom után vagy 3 napig egyfolytában vizslatott, hogy nincs-e bennem valami élősködő, nem kell-e megfürdetnie (már megint, ó jaj, pedig egyszer már fürödtem). Mondhatom tök gáz volt a dolog, mert csak akkor mertem vakarózni, mikor nem látott, vagy mikor ApaGazdival voltam.

A harmadik intő jel, hogy AnyaGazdi nem százas, ha rólam van szó, a múlt heti ominózus csirkecsont eset.

És most egy új agymenése van, a szívférgesség! Olvasta a neten, hogy ez egy viszonylag újnak mondható, terjedőfélben lévő betegség elsősorban kutyáknál, amit szúnyogok terjesztenek. Nagyon hosszú, 6-9 hónapos lappangási idővel, és sokszor atipikus tünetekkel. Sok esetben a tünetek jelentkezésénél már nem megmenthető a kutyus. Vérvétellel, teszttel lehet kiszűrni a dolgot még a tünetmentesség időszakában, de akkor is hosszadalmas, macerás és kellemmetlen kezelésekkel kezelhető a dolog. Azt magyarázta nekem a tegnap esti simogatásnál, hogy szombaton rákérdez erre Andinál, ha megyünk oviba és a Dokit is meginterjúvolja majd, ha megyünk két hét múlva az utolsó oltásunkra. Állandóan azt mondja nekem, hogy az nagyon súlyos és veszélyes betegség, de lehet ellene védekezni. Szóval emberek és kutyusok, figyeljetek oda Ti is, nehogy sírás legyen a vége a Gazdi részéről. Én látom előre, hogy nem úszom meg a vizsgálatokat, mert AnyaGazdi addig nem nyugszik, amíg maga számára megnyugtatóan nem zárja le ezt a kérdést.

Aztán majd jöhet az új agymenése...