Erőteljesen "pitbullosodok"

Legalább is AnyaGazdi szerint. És ahogy mondja, ennek több ismérve is van.

Szerinte ez a dolog leginkább a fejem méretében és formájában nyilvánul ez meg. Azt mondja, már nem vagyok olyan kölyökképű, egyre inkább hasonlítok egy szigorú tekintetű pit-re és nagyon nem szeretne velem sötétben találkozni. Sőt, ha nem az ő kutyája lennék és nem ismerne, hogy milyen dili vagyok, bizony engedélyt kérne tőlem sok mindenre. Így viszont csak odébb toszogat, ha útban vagyok. Aztán csak nagyfejűnek hív. Meg azt mondja, hogy nem is tudja, hogy a fejem nagy, vagy csak gizda vagyok. Hm. Lehet, hogy gizda vagyok, de a macskákat tudom hajtani. Ha rajtam múlna, csak úgy hívnának: Özil a macskagyilkos. Tegnap ugyanis észrevette AnyaGazdi, hogy sasolom veszett mód a fás fészert és nem mozdulok onnan. No, kiderült, hogy ott volt egy anyamacsek meg a három kiscicája. Persze csodájukra jártak ApaGazdival, és ettől az anyamacsek megijedt. Mármint attól, hogy megzavarták őket a hűsölésben. Az anyamacsek kirontott AnyaGazdi lábai között a fásból, és meg utána, hogy ApaGazdi sem tudott elkapni. Gondolom nem kell részleteznem, hogy milyen sipíkolást rendezett AnyaGazdi. De engem nem érdekelt, hogy iskolázott jól nevelt kutyus vagyok és, hogy többnyire hallgatok rájuk. Iszkiri repültem a macsek után. Sajnos ő éppen hogy, de mégis gyorsabb volt, mint én, így letiplizett. AnyaGazdi persze rögvest vitt tejet, meg kaját a kicsiknek, akik már nem is voltak olyan kicsik. Mindent felfaltak a macsekok, nekem meg megtiltotta AnyaGazdi nem csak azt, hogy odamenjek a fásfészerhez, de azt is, hogy egyáltalán arra nézzek. Szép kilátások, mondhatom.

Ma reggelere viszont eltűntek a macskák AnyaGazdi bánatára. Úgy gondolom, jobb ez így nekik, így van esélyük az életre. Mert ma már nem hagytam volna őket ott, az ÉN fás fészeremben dekkolni. Jobban jártak, hogy az éjjel letipliztek.

De rajtuk kívül veszett mód fél tőlem a postásfiú is és ki nem állhatom a szórólapos nénit sem. Tudnának mesélni mindketten rólam. 

De hát én lakok itt, én vagyok otthon és Gazdiék. Megvédem őket és az otthonomat mindenáron. Senkit nem engedek be és jaj annak is, aki csak megérinti a kapunkat.

No. Így van ez rendjén, nemdebár...