Hja, így van ez kérem, ha az ember kutyája jó társaságba kerül.
Én I. Özil nemzetközi hírnév felé haladok, így elvárható, hogy az engem körülvevő emberek is fel tudjanak mutatni valami különlegeset.
Nos, Andi az óvónénim ilyen különleges ember. Mutatok Nektek néhány fotót Róla, hogy lássátok milyen remek ember, mennyire szereti a kutyusokat.
De nem csak a kutyaszeretete kivételes, hanem a szakértelme, szakmai tudása is. Talán mindannyian hallottatok már a Fehér Isten című új magyar filmről, amiben sok-sok kutyus haver szerepel és amelyet Oscar díjra jelöltek. Nos, azt viszont sokan nem tudják még, azaz inkább úgy fogalmaznék, hogy véleményem szerint kevesen tudják, hogy a film máris nyert egy nemzetközi díjat, egy rendezői díjat.
De ami ennél is fontosabb, ANDI, AZ ÉN ÓVÓNÉNIM tanította be a kutyusokat erre filmre nagyon rövid idő alatt. És ráadásul sok menhelyi haver is volt köztük. Ez nagyon nagy munka ám, nekem elhihetitek, mert amikor Gazdikkal vagyunk oviban, akkor a Gazdik - többé-kevésbé - tudnak bennünket kezelni és figyelnek ránk munka közben. De szegény menhelyes haveroknak nincs gazdijuk, (pedig nagyon jó fejek ám ők is, úgyhogy menjetek emberek és fogadjatok örökbe - a haverok is megérdemlik a szerető, meleg otthont), így Andinak biztos sokkal, de sokkal nehezebb volt velük a munka.
Szóval nagyon büszke vagyok az óvónénimre, az Ő érdemei mellett még az a hír is MAJDNEM eltörpül, hogy kiesett tegnap még egy fogam, így a két felső metszőm már hiányzik. Mondom, MAJDNEM...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése