A heti ovis foglalkozáson mindenki hős volt. Ha másért nem, hát mert túléltük a szúnyoginváziót.
Nagyon sokan voltunk, kutyik is és Gazdik is. Voltak, akik több kutyussal jöttek. Nem is értem, hogy Gazdiknak hogyan lehet több kutyusuk. AnyaGazdiék mindig azt mondják, hogy én kétemberes kutya vagyok, mert mindkettőjük összes energiáját leszívom. Hogy energiavámpír vagyok. Mások kutyái nem ilyenek? Nem ez a természetes? Szerintem igen. A Gazdiéknak az a dolga, hogy imádjanak engem. De ha lenne más kutyusuk is, akkor őt is imádnák, így nekem kevesebb imádat jutna. Vagy nem? Na mindegy.Fő az, hogy Gazdiéknak én vagyok egyedül az imádatuk tárgya.
Szóval az oviban megint voltak új pajtik. Örömömre ott volt régi haverom Fickó is megint. Már régen találkoztunk. Így hát kihasználtunk minden szabad percet a bandázásra. Sajna Zeusz haverom most nem volt, de jövő héten két ovi is lesz, bízom benne, hogy találkozok majd vele is.
Most olyan dolgokat csináltunk nagyrészt, amit már tudok, azaz AnyaGazdi szavaival élve tudnom kellene. De hát hagy döntsem már el én, hogy mikor mit csinálok. Főleg, hogy AnyaGazdi nem is adta rendesen a jutifalatokat, mert mindig a szúnyogokat söprögette magáról. Na. Teljesen fegyelmezetlen, arra sem figyel, ami a dolga lenne, de azt elvárja, hogy én pikk-pakk mindent megcsináljak első szóra neki. Új dolgokat is tanultunk, de ahhoz nem nagyon volt kedvem. Utólag már azt mondom, hogy bár megcsináltam volna az oviban, mikor Andi mondta, mert így, mikor hazajöttünk, AnyaGazdi feszt azzal szekírozott, hogy gyakoroljunk. Mindenáron meg akarta nekem tanítani, hogy feküdjek. Most? Mikor jön a hideg, eső, sár, hó? Minek feküdjek? Hogy megfázítsam a hasamat? A házban meg a meleg cserépkályha előtt nem fekszik az ember kutyája, hanem döglik. Nincs igazam? Dehogynem.
Kb. így:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése